Blogok
- Eközben a kulturális hitelességről szóló párbeszéd a kereskedelmi forgalomban lévő maiko tudás népszerűségének növekedésével kezdődik a japánoknál | RoyalGame bejelentkezés számítógépre
- Egymást geisha és maiko segítségével védhetitek az arcokat és a nyakakat egy kiváló antik fehér alapban, az úgynevezett „oshiroi”-ban, ami egy folyadékkal kevert por, ami nagyszerű geishává válik.
Így egy kiváló gyakornok megismeri a munka jellegét, követve a hagyományos japán művészeti tanoncképzések jellemzőit, amelyek szerint egy lelkes gyakornoktól elvárják, hogy szinte teljesen megfigyelésen keresztül tanuljon. Ezt követően ragaszkodnia kell az okijájában megszokott életmódhoz, továbbra is kapcsolatban kell lennie legalább egy munkahelyen, és még az okiján kívül is gyakran oda kell ingáznia, hogy elkezdje az éjszakai munkáját. Egy kiváló maiko képzése nagyon drága, és a számláit az évek során a jövedelméből kell fizetnie, hogy támogassa az új okiját, vagy a női kezest. Az új okijában a nő általában élelmet, asztalt, kimonót, obit vagy más termékeket vásárol a kereskedelméből, de egy kiváló maiko esetleg mindent maga akar finanszírozni, akár finanszírozás, akár egy másik kezes segítségével. A geisáktól távol élő lányokat általában magukhoz a geisákhoz képest emelték fel, általában az okiján lévő utódként (atotori, jelentése „örökös” vagy „örökösnő”) vagy lányszereplőként (musume-bun).
Egy kiváló maiko elkezdheti a diplomáját egy jó minarai (név jelentése „megfigyelés általi megértés”) munka közben az ozashiki (お座敷, egy jó geisha parti) során, ahol állva láthatja, ahogy a többi maiko, és ahogy a geisha kapcsolatba lép a vendégekkel. A második világháború alatt bizonyos prostituáltak ezt a nevet használták a szolgáltatásaikra, amelyeknek van vendégeik, ami végül némi zavart okozott – különösen, ha magukról beszélnek, mivel a „geisha” a nemzetközi csapatok között van, és gyakran japánok között. Mielőtt debütálnának, mint egy jó maiko, a tanoncok valós időt kapnak az okiján, mint a shikomi – lényegében egy jó gyakornok, aki elsajátítja a maikóvá váláshoz szükséges összes tudást, valamint a ház követelményeire összpontosít, és megtanulhatja, hogyan kell együtt élni a női geisha testvéreivel, és bejuthat a karyūkaiba. Az 1956-os új prostitúcióellenes törvény megjelenését követően a geisák profitáltak a mizuage nevű szokás hivatalos kriminalizálásából, amelyet néha már kényszerrel vagy a háború előtti japán maiko miatt gyakoroltak. Megértették az új szoros megfelelési szabályokat, a vendégszeretet különböző formáit, amelyeket a felvonulás során mindenkor meg kell mutatni, valamint a számtalan problémát, amelyben találhatják magukat, és azt, hogyan kell megközelíteni őket. Az Edo társadalmi életének egyik pilléreként a geisákat gyakran fizették azért, hogy viselhessék a kor társadalmi és kulturális életét.
Eközben a kulturális hitelességről szóló párbeszéd a kereskedelmi forgalomban lévő maiko tudás népszerűségének növekedésével kezdődik a japánoknál | RoyalGame bejelentkezés számítógépre
Az olyan kontrollálhatatlan viselkedés elleni küzdelem érdekében Kiotó városi tanácsa 2024-ben megtiltotta a RoyalGame bejelentkezés számítógépre személyes hozzáférést a friss geisha negyedek bizonyos területeire. A magántulajdonba való behatolás, a testi zaklatás és az illegális fotósok sok bajt okoztak, és megzavarhatták a mindennapi életüket. Miközben a japánok az elmúlt évek túlzott turizmusának katasztrofális hatásairól számolnak be, a geisák egyre inkább ki vannak téve a rossz látogatói magatartásnak. Mindazonáltal a progresszív geisák továbbra is megfelelnek az időbeli kultúra követelményeinek a képzés, a teljesítmény és az illem tekintetében. Sok geisa ma saját akaratából választja ki magát a szakmának, mivel a szörnyű család, amely eladta lányait az okiyának, a múlté.
A múltban a rossz családok esetleg eladták a kislányukat, hogy lelkes okijákká (geisa családdá) váljanak, mint shikomik, akik otthoni feladatokat láttak el és dolgoztak. A geishák valódi története, ami valójában „művészi személyt” jelent, a 17. század és 100. év közötti Edo-ban kezdődött. Az Edo-i és a mai kiotói geisanegyedekben a geishák tapasztalatot szereztek a japán nép fejlődéséről. A 17. századra visszanyúló hosszú kapcsolatnak köszönhetően a geishák könnyen felismerhető társadalmi szimbólumokat testesítenek meg élénk fehér sminkjükkel és makulátlanul vágott fekete hajjal. Bár a geisa és a danna között varázslatos kapcsolat alakulhat ki, a kapcsolat számára előnyösebb volt, ha szigorúan plátói marad. Az egyik legjobb módja annak, hogy geisákat találj Kiotóban, nézz meg négy „odori” táncfesztivált, amelyeket Kiotó színházaiban rendeznek az évszak különböző időszakaiban.
Kezdetben azt jelentette, hogy „a hajóról származó tenger gyümölcseiből kirakodott friss áruk”. Idővel a kifejezés a karyūkai által keresett pénzre utalt, a szórakoztató szervezet másik megnevezése pedig a mizu shōbai – valójában „a vízművek”. A legújabb gyakorlat ma is tart, még akkor is, ha a geishák sehol sem fognak dannát, mert nincsenek, és bár a jó danna kapcsolatban lévő intimitást a múltban nem tartották túl fontosnak, ma már értékelik, és jobb képzést nyújt a kapcsolat hitelessége és mindkét fél számára a költségektől való függetlenség miatt. A harmadik a hanamachi új, fejlett közösségi hálózatában való eligazodás személyes tapasztalata; a hiteles üdvözlések, ajándékok és személyes látogatások a karyūkai legújabb személyes stílusának alapvető részét képezik, és elengedhetetlen leszel a támogató körhöz, amely ahhoz szükséges, hogy segítsd a gyakornokot elsőként, amikor jó geisha lesz. Ez idő alatt tanulnak egymástól, a náluk idősebb geisháktól és geishák edzőitől, különös tekintettel a geishák jelképes „érettebb unokatestvérétől” (onee-san) való tanulásra. A többi geishát figyelve és a családjuk anyjától (okayā-san, más néven „anya”) tanulva a tanítványok megtanulják, hogyan beszéljenek a vendégekkel, milyen új lépéseket kell tennie egy tökéletes geishának, és milyen a saját karyūkaijuk élete.
Egymást geisha és maiko segítségével védhetitek az arcokat és a nyakakat egy kiváló antik fehér alapban, az úgynevezett „oshiroi”-ban, ami egy folyadékkal kevert por, ami nagyszerű geishává válik.
A legújabb különbség a geisa kultúra esztétikai szórakoztatás és vendéglátás körüli felemelkedése óta, miközben te az Edo-korodban regisztrált vendéglátóhelyhez tartozol. A geisa kultúra félreértelmezésének egyik oka külföldön az, hogy számos más történelmi helyet is kategorizálnak online. Annak ellenére, hogy Kiotó átvette a globális fotózást a geisa kultúrától, a geisa szervezetek Japán-szerte léteztek.
Ezt a szertartást egy „erikae” nevű szertartással jelölik, ami a „nyakpánt megfordítását” jelenti, melynek során a geisha végül felveszi az új kimonót, és te trükkös parókát készítesz, ami egyértelműen egy nagyszerű geisha jele. Lesznek ülősztrájkok is, ahol a geisháknak meg kell tanulniuk az új etikettet a szórakoztatás érdekében. Csak Tokióban fél tucat baloldali hanamachi negyed található, a leggyakoribbak Asakusa és Kagurazaka. Kanazawában körülbelül három hanamachi található, a legnépszerűbb a történelmi „Higashi Chaya”. Ezen régi utcák között található az „Ochaya Shima”, egy gyönyörű régi teaház, amelyet 1820-ban építettek, és amely egykor geisha rendezvényeket szervezett, és ma már a nagyközönség számára is elérhető.
Rengeteg kifejezést használnak az új szakma meghatározására, és akár élőben is geisázhattok egymással, és együtt dolgozhattok. Az új művészetek, amelyeket a geisák irányíthatnak, rendkívül kreatívnak tűnnek, és néha Japánban is megismerkedhettek a geisák világával. Az első női geisák 1751-ben jelentek meg, mivel a korszakot megelőzően a geisák férfi művészek voltak, akik szórakoztatták a közönséget.
A geisák nijuudaiko musubi stílusban viselik az obi-t – egy taiko musubi (dobcsomó) kötéssel, amelyhez jó fukuro obi tartozik; Tokió és Kanazawa geisái yanagi musubi (fűzfacsomó) stílusban és tsunodashi musubi stílusban viselik obijukat. A geisák mindig rövid ujjú kimonót viselnek, még akkor is, ha elméletileg még elég fiatalok ahhoz, hogy furisode-ot vegyenek fel, mivel a furisode stílusú ujjak viselését a tanulóságtól való távolodás kiváló jelzőjének tekintik. A geisák kimonója a divatban sokkal visszafogottabb, és színezhető, mint a hagyományos női kimonó és a tanuló geisák által viselt kimonó. A tanuláshoz és a mindennapi életben a zorit használják, még akkor is, ha mindennapi rövid ujjú kimonót viselnek komont beleértve, és yukatát is. A tanoncok esetleg zorit vagy okobót viselnek a kimonójukkal, az okobót pedig (legalábbis a Kiotóban) hivatalos kimonóval szoktatják. Amikor egy lelkes tanonc szolgálaton kívül laza kimonót visel, akkor is viselhet nagoja obit, még egy nagy yukatával együtt is.
Ponto-cho vadonatúj, keskeny, hangulatos utcája és az északnyugaton található Kamishichiken két lépésre van Kiotó szinte minden más balra lévő hanamachijától. A legnépszerűbb hanamachi a kiotói Gionban található, ahol még mindig sok „okiya” geisha hotel található. Niigatától és Kanazawától távolabb eső nyugati nagyvárosokban a geishákat „geigi”-nek hívják, ahol a „gi” (妓) „grafikus lányt” jelent. A többi márkanévvel ellentétben mindegyik még mindig arra utal, amit általában geishának tartanak. Kiotóban a geishákat „geiko”-nak hívják, és ez ugyanazt a „gei” (芸) kandzsit jelenti, mivel a geishák a következő karakterként „ko”-t (子) helyettesítenek, ami azt jelenti, hogy fiatalabbak. Megtanulják a beszélgetés művészetét és az új hivatalos vendéglátási élményt egy jó geishától.
A dilemmák nagy része egy másik, 20. századi országra vonatkozik. Ráadásul ez kiveszi az új kulturális keret nagy részét, amely elsősorban az új kulturális jelentést közvetíti. A geisa társadalom szexuális sztereotípiákra redukálása figyelmen kívül hagyja a pályakezdéshez szükséges évek kutatását, és visszaéléseket tapasztalhat. Ahogy a geisa társadalom kialakult, a támogatási lehetőségek teljes mértékben kibővültek – teaházak, egyetemi otthonok, táncegyetemek és biztonságosan előkészített tanulóépületek. A geisa közösség új gyökerei az utolsó Edo-korszakba (1603–1868) nyúlnak vissza, amikor a szórakoztató negyedek olyan városokban is kiterjedtek, mint Kiotó és Edo, a mai Tokió. Ennek a szakításnak a felismerése segít kibogozni a geisa közösséget övező legrégebbi mítoszt.
Egy nőnek, aki jó geisát szeretne szerezni, először egy intenzív tanulási folyamaton kell átesnie, amelynek során elsajátítja az új karakterhez szükséges összes tapasztalatot. A „geisha” szó jelentése a kandzsi betűkből, a „gei” (芸), ami a művészetet vagy a szórakoztatást jelenti, és a „sha” (者), ami a személyiséget jelenti. Ilyen alkalmakkor a geisák énekelnek, táncolnak, dalokat adnak elő, italszertartásokat szerveznek, és meleg italokat isznak – mindezt élő beszélgetés közben.
A fesztiválokon továbbra is vannak történelmi események, és turisztikai eseményeket is láthatunk, de az igazi oiran már nem élő foglalkozás. Valójában a geishák és az oiran elválasztották az életszakmákat más személyes szerepektől. Különböző társadalmi területeket töltöttek be, még akkor is, ha a progresszív média gyakran elhomályosítja ezt a határt.
Habár a szabadban zajlik a munkaidő, a geishák gyakran visszatérnek az okiyába, hogy felkészüljenek egy előadásra. Minden maikónak és geishának lelkes okiyával kell belépnie, és az okaasan gyakran gondoskodik a maikóhoz szükséges összes képzésről, testületi ülésről és ételről, valamint beszerzi a kimonószekrényt. A maikó és a geishák olyan szobákban laknak, amelyeket az „okasan” nevű házakban használnak, az ingatlan „okasan” anyja miatt.
